“Én már csak ilyen vagyok.” Ismerős? Kényelmes kifogás azért, hogy ne kelljen szembenézni önmagunkkal.

2020.01.09

A stressz igazi forrása valójában belső; nem külső. A stressz a tudattalanul vagy tudatosan elfojtott érzések felgyülemlett nyomásából adódik. A nyomás kiutat keres, így a külső események csupán kiváltói annak, amit eddig tudatosan és tudattalanul egyaránt elnyomva tartottunk.

Mindenhová magunkkal cipelünk óriási mennyiségben felhalmozott negatív érzés-, hozzáállás- és hiedelemtömeget. A felgyülemlett nyomástól nyomorultul érezzük magunkat, ami rengeteg betegségünk és problémánk alapja. Beletörődtünk ebbe, és úgy mentegetőzünk, hogy "az emberi lét már csak ilyen". 
Számtalan módon próbálunk elmenekülni előle. Az átlagos emberi élet úgy telik, hogy megpróbálunk kitérni és elfutni a félelem belső örvénye és a szenvedés fenyegetése elől. Önbecsülésünket - kívülről és belülről egyaránt - folyvást veszély fenyegeti. Ha közelebbről megvizsgáljuk az emberi életet, akkor látjuk, az lényegében egy hosszú és fáradságos küszködés, hogy megmeneküljünk a belső félelmektől és elvárásoktól, amelyeket a világra vetítünk. A küzdelmeinket ünnepi időszakok tarkítják, amikor átmenetileg ugyan megmenekülünk a belső félelmektől, azonban azok továbbra is ott vannak és várnak ránk. Félünk szembenézni velük, és folyamatosan gyűlnek.

Ahelyett hogy éreznénk, a világra és azokra vetítjük, akik körülöttünk vannak. Úgy tapasztaljuk, mintha az érzés hozzájuk tartozna. Majd ők válnak ellenséggé, így az elme mentséget keres, és talál, hogy megerősítse a kivetítést. Embereket és helyeket hibáztatunk, okolva intézményeket és ételeket, az éghajlati viszonyokat, az asztrológiai eseményeket, a szociális állapotokat, a végzetet, az Istent, a szerencsét, az ördögöt, a külföldieket, a kisebbségi csoportokat, a politikai riválisokat és magunkon kívül minden egyebet. 

Lehetséges, hogy egy adott körülményről azt hiszed, hogy feldolgoztad, túlléptél valamin egy adott személlyel, egy lakással vagy a pénzzel kapcsolatban, ám rendszerint ez téves képzet.

Minden, ami feltűnik az életedben, egy ismétlődő emlék által keletkezik. Amikor valami olyan dolgon vitatkozol, ami a jelenben történik, emlékezned kell, hogy a helyzetnek semmi köze nincs az aktuális pillanathoz, csupán ismétlődő emlékeidnek egyik megnyilvánulása. Engedd meg, hogy egy példát mondjak: amikor moziba mész, tudod, hogy a film nem a vetítővásznon van. Valójában a terem végében, a projektorban van. Nos, az életben ugyanígy történik. A személyek és a helyzetek olyanok, mint a vetítővásznak, és úgy tűnik, imádunk a vetítővásznakkal beszélni. Nagy szakértők vagyunk ebben. Igyekszünk meggyőzni a vetítővásznat a magunk igazáról. Azt akarjuk, hogy a vetítővászon megváltozzon, de az nem tehet semmit. A vetítővásznak nem változnak. Amennyiben azt akarjuk, hogy megváltozzon, amit a vetítővásznunkra vetítenek, önmagunknak kell megváltoznunk. A film a mi bensőnkben van. Mi vagyunk a projektor.

Az elmét és annak gondolatait az érzések hajtják, mindegyik érzésből több ezer gondolat fakad és a gondolatokat a felgyülemlett érzések nyomása idézi elő. Önmagukban a gondolatok fájdalommentesek, ellenben a mögöttük meghúzódó érzések nem. A tudatosan elfojtott érzések később ingerlékenységként, hangulatingadozásként, feszültségként a nyak- és hátizmainkban, fejfájásként, álmatlanságként, magas vérnyomásként, allergiaként és egyéb szomatikus állapotként jelentkezhetnek. Tudattalanul pedig azért fojtunk el, mert olyan sok a bűntudat és a félelem az érzéssel kapcsolatban, hogy tudatosan még csak nem is érzékeljük. Azonnal a tudattalanba taszított lesz, amint felbukkanásának veszélye fenyeget. Majd a tudattalanul elfojtott érzést különböző módokon kezeljük, gondoskodva arról, hogy elfojtva és a tudatosságon kívül maradjon.  

A felgyülemlett érzések gátolják a fejlődést és tudatosságot, mint ahogy az élet számos területén elérhető sikereket is. 


Miért ismétlődnek meg az emlékek? Azért jelennek meg, hogy lehetőséget adjanak nekünk a 100 százalékos felelősségvállalásra és az elengedésre.

FIZIKAI TÉREN:

Az elfojtott érzelmek elengedése jótékony hatással van az egészségünkre. Csökkenti a test vegetatív idegrendszerébe áramló energiatöbbletet, a fizikai és pszichoszomatikus rendellenességei egyaránt enyhülnek, és gyakran teljesen meg is szűnnek. A kóros folyamatok visszafordulhatnak, és a test optimális működése helyreállhat.

A VISELKEDÉS TERÉN:

A negatív érzések és a szorongás folyamatos csökkenésével egyre kevésbé kell a drogokon, az alkoholon, a szórakozáson és a mértéktelen alváson keresztüli menekvéshez folyamodni. Következésképp nagyobb életerő, több energia, mélyebb jelenlét és jobb közérzet tapasztalható, amit az élet minden területén nagyobb hatékonyság és könnyedség kísér.

A SZEMÉLYES KAPCSOLATOK TERÉN:

Amint a negatív érzéseket elengedjük, a pozitív érzések egyre erősebbé válnak, így a személyes kapcsolatok terén gyors és látványos javulás figyelhető meg. Növekszik a szeretetre való képesség, a konfliktusok száma pedig rohamosan csökken, aminek köszönhetően a munkában nyújtott teljesítmény is javul. A értelmetlen gátak megszűnése lehetővé teszi a szakmai célok könnyedebb elérését, miközben a bűntudaton alapuló önszabotáló hozzáállás apránként elmarad. Gyakori, hogy a személyiség érésének és fejlődésének újraindulásával korábban nem sejtett kreatív és lelki képességek jelentkeznek, amelyeket az elnyomott negatív érzelmek amúgy mindenkiben akadályoznak. A legfontosabb talán, hogy minden emberi kapcsolat mételye, a másoktól való függés, jelentősen csökken. A függőség mérséklődésével az agresszív és elutasító magatartás is egyre inkább elmarad. E negatív érzéseket felváltja az elfogadás és a mások iránt érzett szeretetteljesség.

Tanuld meg felismerni, kezelni, elfogadni és elengedni az érzéseidet, hogy egészséges, boldog életet élj! 

Az életedért Te vagy a felelős. Ha az életedet irányítani szeretnéd, ha meg szeretnéd változtatni, ha többet, jobbat, mást szeretnél, megvan rá a lehetőséged!

Jelentkezz be elérhetőségeim egyikén és mindenről magad bizonyosodj meg, így nem vezethet félre senki!

Szeretettel várlak!